Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz. Tudom, hogy ez nem egy személyes blog, se nem életmód, sem gasztronómiai magazin, hanem egy kreatív ötleteket gyűjtő oldal, ahonnan ti is inspirációt meríthettek. Most viszont akkor is valami más jön.

 woman 1006100 640

woman 1006100 640

Az utolsó cikkem arról szólt, hogy milyen boldogok vagyunk a mi kis újabb pocaklakónk érkezésétől és hogy rá hivatkozva nem tudok száz százalékosan működni. S amíg meg nem születik és az első pár hónapon túl nem vagyunk, addig nem is tudok százszázalékosan elérhetőnek lenni.

Nagyon hálás vagyok és voltam is mindig a megértésetekért. Így anyukaként, feleségként és maximalista háziasszonyként nagyon nehéz egy napi minimum 8 órában működő kézműves műhelyt fenntartani és megfelelően üzemeltetni. Sokan mindezek ellenére így is megkerestek és volt pár apróbb megrendelésetek, dobozkák, székek, ajtók.

De sajnos mostantól ezeket sem fogom tudni elvállalni,

ugyanis a kis pocaklakó, akit 20 hete igaz szeretettel vártunk és aki végtelen odaadásra és kitarásra tanított bennünket, egy hete váratlanul elmúlt. 

Egy komoly műtéten estem át, hogy szegény kis teste kikerüljön belőlem. A fizikai sebek gyógyulása már elkezdődött, de a lelki sebek még mindig nagyon fájnak, egyszerűen lángolnak és nem tudom, hogy mikor leszek legközelebb újra olyan formában, hogy újra alkossak.

Addig is a műhely bezár.

És én is kicsit rázárom a szívemre az ajtót. Pihenek és feldolgozók. Emésztek és gyógyulok. Addig is jó olvasgatást és nézelődést kívánok itt az oldalon, bőven van tartalom, amiből válogathattok. Ha jó ötleteket találok, továbbra is megosztom Veletek.

 

* Köszönöm a megértéseteket! *

Tagged under: csak úgy, otthon, férj,